Az egyik legdinamikusabb időszak. Első szakasza 1968-ban teljesedik ki, amikor Romániában végrehajtják a máig érvényben levő közigazgatási reformot: a megyésítést. Ennek hatására megszűnt a Magyar Autonóm Tartomány (melyet korábban Maros-Magyar Autonóm Tartománnyá alakítottak, jelentős területi és lakossági átszervezéssel). Másik jelentős esemény a külpolitikában a prágai tavasz leverésére tervezett szovjet intervenció romániai elutasítása, amely páratlan népszerűséget szerzett Ceaușescu számára a romániai lakosság és a nemzetközi közvélemény szemében. Az időszak relatív „nyitás” jellegét tovább erősítette azon találkozók sorozata, amikor a pártvezetés a korábbi gyakorlattól eltérően lehetővé tette a megyésítés, valamint a romániai magyarok helyzetéről szóló konzultációt. A romániai magyarok szempontjából a „lélegzetvétel időszakaként” tekinthető, mivel a hetvenes évek közepéig létrejött a problémák megvitatásának lehetősége, ezek kisebb részében változások engedélyezése, és a korábbi szűk esélyekkel szemben intézményalapítással, a saját kulturális örökség ápolásának engedélyezésével járhatott. Paradox módon a rendszer megreformálhatóságának illúziója mellett megmaradt központosító (erőszakos iparosítás) és diszkriminatív jellege. A változás a pártvezér távol-keleti látogatásai hatására kihirdetett „mini-kulturális forradalom” 1971-es kezdetétől volt érzékelhető, amikor a központi fogalmak a „társadalmi homogenizáció” és a „szocialista nemzet” kialakítása köré épültek. Mivel az új irányvonal fokozatosan éreztette hatását, ezért kevésbé éles a korszakhatárvonal, így a 70-es évek közepére alakultak ki a román politikai rendszer azon általános jellemzői, amelyek a rendszerváltásig meghatározták az ország politikai életét. A társadalmi részvétel minimálisra csökkent a politikai életben, a párt- és állami szervek összeolvadása az ötvenes évek sztálinista korszakát idézték.

1966-ban fogadták el az abortusz- és fogamzásgátlás-tiltó rendeletet, melynek következtében a rezsim szigorú szabályokhoz kötötte a terhességmegszakítást. Ennek ideológiai magyarázata a 25 milliós nemzet megalkotása volt, azonban leginkább durva biológiai és társadalmi mérnökösködésként értelmezhető, melynek hatásaként a törvénytelen beavatkozás egészségügyi komplikációi miatt többezer fiatal nő elhunyt. Bár a törvény a korszakban néhol módosult, mégis több generációt érintett és érint, következményei napjainkban is számos elemzés tárgya. Jelenlegi kutatási eredmények szerint az országban élő nemzetiségek eltérően reagáltak a fogamzásgátlást és abortuszt tiltó népesedéspolitikára. A romániai magyarok vélhetően korábban is kevésbé hagyatkoztak az abortuszra, mivel különböző informális csatornákon keresztül hozzáférhettek a fogamzásgátláshoz szükséges eszközökhöz. 1989 decemberében, a rendszerváltást követően a Nemzeti Megmentési Front első három rendelete között az abortuszt- és fogamzásgátlást-tiltó rendeletet is eltörölték.

1968-ban létrehozták az országos és megyei Szocialista Művelődési és Nevelési Tanácsokat (SZMNT), melyeknek a későbbiekben nagy szerepük volt a „szocializmus szabályai” szerint szerveződő könnyűzenei fesztiválok megszervezésében. Hargita megyében az SZMNT, a KISZ (Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség) és a Népi Alkotások Háza engedélyezésével több táncdalfesztivált is szerveztek, ahol hazai amatőr és profi együttesek léphettek fel. Ezek az események a Brassóban zajló Arany Szarvas Fesztivál hangulatát próbálták követni. Hargita megyében két helyszínen is szerveztek ilyen rendezvényeket: Székelyudvarhelyen a Siculus fesztivált, Csíkszeredában az Ezüstfenyő könnyűzenei versenyt. A Siculus fesztivál 1974-ig működhetett, ekkor ugyanis a megyei pártvezetés rendszerellenesnek titulálva beszüntette. Jóllehet később is rendeztek hasonló jellegű rockzenei fellépéseket, a Siculus és Ezüstfenyő sikerét nem tudták túlszárnyalni. Ezekkel párhuzamosan Kovászna megyében Tavirózsa könnyűzene fesztivált szerveztek, amely végül 1976-tól a Megéneklünk, Románia országos rendezvénysorozat keretében alakult át és egyszersmind eredeti céljait megszűnt szolgálni. Mindenik rendezvény egyfajta „szelepkiengedés” funkciót szolgált, de a magyarországi könnyűzenei élettel ellentétben nem tudott kiteljesedni (sőt a magyarországi zenekarok sem voltak engedélyezve, bár igényelték ezt), ezzel számos ígéretesnek induló romániai együttes karrierje megtorpant.

Miután kiderült, hogy a megyésítés következtében a tervezett Hargita megye székhelye Székelyudvarhelye lett volna, Csíkszereda gazdasági egységeiből és a környék falvaiból többnyire szervezetten, de jobbára spontánul érkező emberek körülvették a pártbizottság épületét. A néhány ezer főt számláló tüntetés csitítására érkező funkcionáriusokkal a tárgyalások során a felek végül kiegyeztek abban, hogy a tüntetők küldöttségét fogadja Nicolae Ceaușescu. Másnap a pártvezér éppen a megyésítési folyamatot tárgyaló plenáris gyűlést szakította félbe, hogy fogadja a csíki küldötteket. „Ők nagyon ragaszkodnak ahhoz, hogy Csíkszereda legyen a megyeközpont. Én nem látom megalapozottnak ezt. A legjobb megoldás mindenképp Udvarhely lenne, vagy esetleg csatlakozzanak Kovásznához. Ez is egy megoldás lehetne. Meghallgatjuk őket, és aztán meglátjuk.” - mondta a párt főtitkára. Végül amellett, hogy küldetésük sikerrel zárult, és a végrehajtó bizottság megszavazta javaslatukat, a csíkszeredaiak tüntetése országos szinten is hosszú időre egyedinek számított. Ebből az időszakból, sőt néhány évre visszamenőleg sincs tudomásunk ilyen méretű utcai tüntetésekről.

A román Nagy Nemzetgyűlés megszavazta az ország közigazgatási-területi átszervezéséről szóló törvényt. Erdélyben az 1950 előtt létezett huszonkettő helyett tizenhat megyét hoztak létre, illetve a történelmi Székelyföld három megye: Maros, Hargita, Kovászna között oszlott meg. A kisebb közigazgatási egységek jobban megfeleltek a központosított elveknek: ellenőrizhetőbbek és gazdaságilag is számon-kérhetőbbek. Ennek hatására felszámolták a szovjet nyomásra létrehozott Magyar Autonóm Tartományt, amely elnevezése ellenére korántsem volt autonóm egység, csupán az ország egyik nemzetiségi nyelvén irányított tartománya, mely egykor a romániai magyar lakosság egyharmadát foglalta magában.

A bukaresti pártvezetés találkozott a romániai magyar értelmiségiek küldöttségével. Több mint 50 romániai magyar értelmiségi (írók, költők, szerkesztők, művészek, oktatók) kapott meghívást az eseményre, amelyen a javaslatuk alapján egy problémakatalógus készült. A találkozónak akkor és ott számos pozitív hozadéka volt: a pártvezetés újra szembesült a romániai magyarok legégetőbb, főleg kulturális jellegű problémáival. A romániai magyar elit mindezt egy hivatalos fórum keretében előadhatta. A tanácskozást követően hozták létre a Kriterion Könyvkiadót, A Hét kulturális közéleti hetilapot, valamint ekkoriban indult a román állami tévéadó magyar nyelvű műsora is. Novemberben megalakult a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Országos Tanácsa. A szervezetet a párt politikájának közvetítése céljából hozták létre, így nem volt jogérvényesítési szerepköre, mindazonáltal a találkozó megteremtette annak illúzióját, hogy a rendszerben kompromisszumok által változásokat lehet elérni. Nemcsak a két székely megyében, hanem máshol is lehetőség nyílt a helyi magyar kultúra szervezésére, magyar vonatkozású szobrok, emlékművek állítására. A legkisebb eredményt az oktatás terén érték el, illetve az 1970-es évek második felétől a részleges vívmányok is fokozatosan visszaszorultak, majd eltűntek.

Nicolae Ceaușescu elítélte a Varsói Szerződés csapatainak előző napi bevonulását Csehszlovákiába. Döntésével számos romániai magyar értelmiségi egyetértett, a lakosság és a nemzetközi közvélemény körében páratlan népszerűséget hozott.

A Hivatalos Közlönyben megjelent a Kriterion Könyvkiadó létrehozásáról szóló határozat. A Domokos Géza által vezetett, bukaresti székhellyel és kolozsvári fiókkal rendelkező intézmény több volt egyszerű nemzetiségi kiadónál. A rendszerváltásig 1987 magyar könyvet jelentetett meg, több mint 22 millió példányban, emellett számos kötetet fordított vagy adott ki román nyelven, és szellemi műhelye volt a németek, ukránok, szerbek, zsidók, szlovákok, továbbá törökök és tatárok számára, saját anyanyelvű kiadványaiknak. A tömegeket megmozgató közönségtalálkozókon a Kiadó nem csupán népszerű kiadványait, hanem a szerzők és olvasók közötti kapcsolatok létrejöttét is megszervezte, és számos esetben a korszakban megjelenő lapokhoz hasonlóan a „kettős beszéd” kialakítására nevelte a romániai magyar közösséget (a cenzúra vélt vagy valós kijátszásával). Népszerű sorozatai, és átgondolt koncepció alapján működő kiadói terve miatt a korszak egyedi szellemi mentsvára volt, viszont az 1980-as évek közepétől propagandairodalmat terjesztő kirakatintézménnyé fokozták le. 

A kínai és észak-koreai útján látottak-tapasztaltak hatására Nicolae Ceaușescu új kultúrpolitikát hirdetett. Az RKP KB plenáris ülésén elmondott beszéde „júliusi tézisekként” vált közismertté, amely lényegében a párt szigorúbb beavatkozását szorgalmazta a politikai-ideológiai és kulturális életbe. A változások azonban csak fokozatosan következtek be, így az első években a társadalom olyan ideológiai fordulatként értékelte, melyhez a korábbiakhoz hasonlóan némi kompromisszummal alkalmazkodni lehet. A tézisekből fakadó gazdasági (erőltetett iparosítás, nehéz életkörülmények), területrendezési (falurombolás), ideológiai-kulturális (a kisebbségi oktatási rendszert és általában a kulturális élet beszűkítését, a cenzúra bekeményítését célzó) szigorítások a hetvenes évek végétől, de hangsúlyosan a nyolcvanas évek közepétől nyilvánultak meg. Ekkortól jelent meg markánsan a szintén távol-keleti mintából inspirálódó személyi kultusz és a köré épülő tömegrendezvények.

1973. május 11-én kelt 278. sz. rendelet előírta, hogy általános iskolákban a nemzeti kisebbségek nyelvén történő oktatásban az ötödik osztály indításához minimum 25, a középfokú oktatásban pedig 36 jelentkezőre van szükség. Ezzel szemben mindazon községekben, ahol az „együtt élő nemzetiségek nyelvén működő iskolák léteznek, függetlenül a román tanulók létszámától, román előadási nyelvű tagozatokat vagy osztályokat kell létesíteni”. Ekkortól szűkült be a romániai szórványvidéken az anyanyelvi oktatási lehetősége.

Ceaușescut megválasztották a Román Szocialista Köztársaság államelnökévé, amely mellett számos vezető állami és pártfunkció kizárólagos birtokosa is lett. Ezzel jogi alap született a teljes politikai hatalom egy kézben történő koncentrálódásához, a személyi kultusz erőteljesebbé válásához. Ugyanebben az évben váltották le a párton belüli gazdasági reformok képviselőit, emiatt az ország a centralizáció és a neosztálinista gazdaságpolitika irányába haladt.

1974. december 6-án megjelent az államtanács 225. sz. törvényerejű rendelete, melynek értelmében – az elsőfokú rokonok kivételével – tilos magánszemélynek külföldit elszállásolnia. A „szállástörvény” néven ismertté vált rendelet részben a romániai magyarok magyarországi ismerőseitől való elszigetelésére is szolgált. Hasonló szellemben született a 3/1974. sz. sajtótörvény, amely engedélyhez kötötte a külföldi sajtótermékek behozatalát. E törvény alapján a határon, de belföldön is elkobozzák a magyarországi kiadású könyveket, újságokat, és eljárást indítanak azok ellen, akik utazásaik során ilyeneket tartanak maguknál. A gyakori közúti ellenőrzések, megfélemlítési szándékkal, erre is kiterjedtek. Mindezeket továbbgondolva, 1985. végén ellehetetlenítették a magyarországi sajtó megrendelését. A 408/1985. sz. elnöki rendelet állambiztonsági okokra hivatkozva megszigorította a külföldi rokoni kapcsolatok ápolását. Ezek jelentősen megnehezítették a külföldi kapcsolatápolást, de a magyarországi „hátizsákos” turisták bejövetelét is kockázatossá tette. Ugyanakkor a romániai állampolgárok kiutazása is jelentősen korlátozva volt. Az „egyszerű emberek” útlevelét a belügyi hatóságok őrizték, s általában csak kétévenként igényelhették külföldi kiutazáshoz (amely többnyire a Szovjetuniót, vagy a szocialista szomszédállamokat jelentette), ám a különleges státusban lévő emberek (pl. a magas beosztású párttagok, ezek rokonai stb.) megtehették azt, hogy sűrűbben utazzanak a határon túlra, vagy esetleg a nyugati államokba is.