A kínai és észak-koreai útján látottak-tapasztaltak hatására Nicolae Ceaușescu új kultúrpolitikát hirdetett. Az RKP KB plenáris ülésén elmondott beszéde „júliusi tézisekként” vált közismertté, amely lényegében a párt szigorúbb beavatkozását szorgalmazta a politikai-ideológiai és kulturális életbe. A változások azonban csak fokozatosan következtek be, így az első években a társadalom olyan ideológiai fordulatként értékelte, melyhez a korábbiakhoz hasonlóan némi kompromisszummal alkalmazkodni lehet. A tézisekből fakadó gazdasági (erőltetett iparosítás, nehéz életkörülmények), területrendezési (falurombolás), ideológiai-kulturális (a kisebbségi oktatási rendszert és általában a kulturális élet beszűkítését, a cenzúra bekeményítését célzó) szigorítások a hetvenes évek végétől, de hangsúlyosan a nyolcvanas évek közepétől nyilvánultak meg. Ekkortól jelent meg markánsan a szintén távol-keleti mintából inspirálódó személyi kultusz és a köré épülő tömegrendezvények.