Románia kisebbségi politikájának kedvező alakulását kül- és belpolitikai tényezők egyaránt elősegítették. Egyrészt Romániának ebben az időszakban szüksége volt arra, hogy a párizsi békeszerződés aláírásáig semmilyen etnikai jellegű konfliktus ne zavarhassa meg a külpolitikai célok elérését (Észak-Erdély visszakerülése), másrészt a szovjet segítséggel hatalomra kerülő Groza-kormány pragmatista megfontolásokból (belügyi stabilitás megteremtése), megpróbált minél inkább kisebbségbarát politikát kommunikálni a nemzetiségek irányában a politikai hatalom megragadásáig és megszilárdításáig. Ugyanakkor, az elért országos szintű kisebbségjogi eredmények a későbbi megtorlások és a kommunista hatalomépítés fényében illúziónak bizonyultak.

A szovjet és a román csapatok bevonulnak Észak-Erdélybe. 1945. március 23-ig szovjet katonai közigazgatás volt érvényben.

Létrejött a Magyar Népi Szövetség (MNSZ) a MADOSZ (Magyar Dolgozók Szövetsége) brassói értekezletén. A baloldali szervezet a szovjet ígéretek hatására együttműködött, és a Petru Groza vezette kormány irányvonalát hajtották végre a későbbi fokozatos hatalomátvétel során. A következő évben tartotta az I. Kongresszusát, elnöknek Kurkó Gyárfást választották. Az 1946-os parlamenti választásokon (melyet a kommunisták által vezetett Demokratikus Pártok Blokkja nyert) 29 MNSZ képviselő került be az országgyűlésbe. Az MNSZ vezetői által képviselt irányvonalat sok magyarországi, illetve erdélyi kortárs (például Márton Áron és köre) meggondolatlannak tartotta.

Az 1945-1989 közötti időszakban (kampányszerű tömegrendezvények szempontjából már 1945-tel kezdődően) a szocialista ünnepek és ünnepségek felértékelődtek. Ezek jellemzően a következők voltak: február 16. (Vasutasok Napja), május 1. (a munkások nemzetközi napja), február 6. (Szovjet Hadsereg Napja), március 6. (az 1945-ös választások napja), november 7. (Nagy Októberi Szocialista Forradalom kitörésének emléknapja) stb.

Bukarestben a Moszkva által favorizált Petru Groza vezetésével megalakult az új román kormány. Sztálintól engedélyt kapott a román közigazgatás bevezetésére Észak-Erdélybe.

Királyi rendelet alapján Kolozsváron hivatalosan is létrejött a Bolyai Tudományegyetem magyar tannyelvű felsőoktatási intézmény. Magyar nyelvű zene- és színművészeti konzervatórium jött létre szintén Kolozsváron (amely később Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet néven Marosvásárhelyre költözött).

A magyar kormány nevében Gyöngyösi János külügyminiszter aláírta a békeszerződést Párizsban, a második bécsi döntés értelmében elcsatolt Észak-Erdély ismét Románia része lett.

A kolozsvári Igazságban megjelent Vasile Luca (Luka László), az RKP Központi Bizottsága tagjának cikke: A romániai magyarság útja. Ebben Luka szembefordult az MNSZ kommunista vezetői által addig követett népfrontpolitikával, és meghirdette az „elvtelen magyar egység” elleni harcot, a tisztogatások megkezdését a különböző magyar intézményekben, illetve a tulajdonképpeni magyar politikai (és nem kommunista) érdekképviselet felszámolását.

Lemondatták I. Mihály román királyt, és a 363. számú alkotmányozó törvény kikiáltotta a Román Népköztársaságot (Republica Populară Română), ezzel hatályon kívül helyezve az 1923-as alkotmány jogfolytonosságát. Januárban a harmadik Groza-kormány kinevezésével gyakorlatilag lezárult a kommunista hatalomátvétel. A pártállami rendszer élén állt a kommunista Román Munkáspárt (Partidul Muncitoresc Român), melynek első titkára és vezetője Gheorghe Gheorghiu-Dej volt.