Az 1990-es évet tekintve romániai magyar viszonylatban nem könnyű éles töréspontot megállapítani az események szempontjából. Interetnikai szempontból azonban mindenképpen törést jelentett az marosvásárhelyi fekete márciusi események sorozata, amely ugyan korábbi eseményekben gyökerezik (februári gyertyás-könyves tüntetés, a Vatra megalakulása és gyűlései stb.), viszont a március 15-i ünnepségek egyértelműen választóvonalat jelentettek. Jóllehet legtöbb településen viszonylag háborítatlanul lezajlottak a tömeges ünnepségek (Szatmárnémetiben történtek atrocitások, illetve néhány más helyszínen is zavarni próbálták az ünneplést), de különösen a marosvásárhelyi eseményeket követően merőben megváltozott a többség-kisebbség közötti politikai viszonyulás, és a konfliktus számos közeledési kezdeményezés végét is jelentette (például a Marosvásárhelyen a román-magyar párbeszéd közelítését célzó Prietenia-Barátság platform, Kolozsváron a Puntea-Híd kétnyelvű kezdeményezés stb.). A márciusi eseményeket követő időszakra jellemző volt a romániai magyarok önszerveződése szempontjából az intézményépítés folytatása, elsősorban a májusi választásokra való felkészülés. Számos formáció jelent meg a politikai életben, így a pluralizmus és a politikai verseny szervezeti kiindulópontjai tulajdonképpen már az RMDSZ megalakulásával egy időben létrejöttek, ugyanis megalakultak a potenciális versenytársak is, mint például a Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége (MISZSZ), a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Párt (RMKDP), a Romániai Magyar Kisgazda Párt (RMKGP), de ezek mellett léteztek a politizálást kevésbé komolyan vevő, vagy életképes alternatívák, mint a Magyar-Román Demokrata Szövetség, vagy a Független Magyar Párt. Mindazonáltal a kezdeti években a társadalomtudósok által csak „mozgalmi RMDSZ”-nek nevezett formációnak sikerült partnereit szervezetileg integrálnia, így a feszültségek elsősorban RMDSZ-en belüli feszültségekként jelentek meg. A parlamenti választások második helyezettjeként, 7,2%-os országos eredményével az RMDSZ a legtöbb történelmi pártot ugyan maga mögé utasította, viszont az Iliescu vezette Nemzeti Megmentési Front fölényes győzelme a korábbi rendszer szavazatreflexeit tükrözte. Megfigyelhető országos jelenség volt az értelmiség kiábrándulása, illetve látványos visszavonulása/tiltakozása (Doinea Cornea, Octavian Buracu, Silviu Brucan stb.), továbbá a rendszerváltáshoz fűzött reformok elmaradása, lassulása, de az államigazgatás szempontjából felmerülő alapkérdések tisztázásában sem volt megegyezés (államforma kérdése: nosztalgia az alkotmányos monarchia iránt, demokratikus átmenethez szükséges tapasztalatok hiánya).
Marosvásárhelyen egy gyógyszertár bejáratára kétnyelvű feliratot függesztettek ki, emiatt a román tömeg több embert megvert, ami a későbbi napok eseményeinek egyik előcselekményének számított.
1990. március 17-18-án Marosvásárhelyen megtartották a Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége (MISZSZ) első kongresszusát. A február 18-án, Sepsiszentgyörgyön megalakult szervezetnek ekkor kijelölték a 15 tagú delegációját az RMDSZ nagyváradi kongresszusára. Március 30-a és április 1-je között Csíkszeredában gyűltek össze a MISZSZ, a magyar diákszövetségek és a Vallásos Ifjak Szövetségének küldöttjei, hogy az utóbbi két hét eseményei kapcsán megvitassák feladataikat. A MISZSZ elhatározta, hogy a választáson közös listán szerepelne az RMDSZ-szel.
1990. március 18-án megalakult a kolozsvári székhelyű Kriza János Néprajzi Társaság, a romániai magyar néprajzkutatók érdekképviseleti szervezete, amely az 1948-ban megszüntetett néprajz szak utáni űrt pótolva, intézményes keretet biztosított a szakmaiság hatékony működésének.
Román nacionalista tömeg tüntetett Marosvásárhelyen a magyarok ellen. Leszaggatták a magyar feliratokat, majd megtámadták a magyar nemzetiségűeknek vélt személyeket. Az RMDSZ székházát fejszékkel, dorongokkal ostromolták. Többek között Sütő András írót is összeverték, aki az események következtében fél szemére megvakult. Másnap ellentüntetésre és többszörös összecsapásra került sor a megyeház előtti téren, s a városközpont különböző részein. Az interetnikus konfliktus több halottal és több száz sebesülttel zárult.
1991. március 19. Megalakult Kolozsváron a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Párt, elnökévé Tőkés Istvánt választotta. Programja szerint a RMKP a keresztény világnézet alapján áll. Programjában első helyen szerepelt az egyházak szabadságának helyreállítása, a felekezeti iskolák visszaállítása, az elvett egyházi ingatlanok visszaszolgáltatása. Az RMKP követelte az erdélyi magyarok egyéni és kollektív jogainak intézményes biztosítását, nemzetközi garanciákkal, és vallotta, hogy az erdélyi magyarság a magyar nemzet szerves része. Megtörtént a párt hivatalos bejegyzése, a későbbiekben az RMDSZ tagszervezeteként szerepelt. Március 19-20-án tartották Budapesten a Németországban élő, magyar származású Európa-szerte ismert médiamenedzser, Josef von Ferenczy meghívására, valamint a magyar kormány támogatásával megrendezett több mint félszáz résztvevővel zajló magyar-román értelmiségi találkozót. A Gabriel Liiceanu és Csóori Sándor társelnökök által vezetett kollokviumok a magyar-román közeledés lehetőségeiről tanácskoztak. Az eseményt és annak folytatását teljes mértékben beárnyékolták a marosvásárhelyi fekete márciusi történések. Számos résztvevő megírta az eseménnyel kapcsolatos visszaemlékezését, illetve az ekkor született és többek által aláírt nyilatkozatot. Lásd bővebben: https://epa.oszk.hu/00400/00462/00049/1937.htm
Kormánybizottság jelenlétében ülésezett a román és magyar lakosság, az RMDSZ és a Vatra Românească megyei szervezeteinek képviselőiből összeállított vegyes bizottság. Az ülésen megegyeztek, hogy a közvéleményt tájékoztatni szükséges a marosvásárhelyi eseményekről, a nemzeti kisebbségek követeléseiről. Az RMDSZ kinyilvánította a magyar lakosság Románia területi integritása iránti lojalitását. Két munkabizottság alakult az események kivizsgálására. A marosvásárhelyi eseményekért elítélt személyek kizárólag romák és magyarok voltak. Magasabb beosztású közösségi vezetőt viszont egyik táborból sem ítéltek el. 1990 augusztusában a Romániai Magyar Szó egymás mellett közölte a Mînzatu-jelentést (a Nemzeti Szövetség Ideiglenes Tanácsa kivizsgáló bizottságának jelentését) és a Helsinki Watch jelentését a márciusi marosvásárhelyi eseményekről. Mînzatué elfogult volt, ugyanis az eseményeket a bizonyítékok dacára elferdítve mutatta be. A Helsinki Watché tárgyilagosabb, amely jelezte azt is, hogy csak cigányokat ítéltek el. A Helsinki Watch jelentése szerint románok támadtak az RMDSZ-székházba menekült magyarokra, megverték az ottrekedt magyarokat, és a rendőrség mindezt tétlenül tűrte. A jelentés felvételekkel igazolta, hogy a környező falvakból botokkal felfegyverzett románok érkeztek a városba.
Kolozsváron megtartotta újjáalakulását kimondó közgyűlését az Erdélyi Múzeum-Egyesület, az ideiglenes elnöki teendők ellátásával Jakó Zsigmond nyugalmazott egyetemi tanárt bízták meg, aki jelen volt az Egyesület 1950-es kényszerfeloszlatásakor is.
A 181. számú rendelettel megalapították az új hírszerző szolgálatot (SRI) azzal a céllal, hogy adatokat, információkat szerezzen a kémszolgálatok és románellenes terrorista szervezetek, a szélsőséges elemek tevékenységéről. Virgil Măgureanu, a szervezet igazgatója sajtóértekezletén hangsúlyozta, hogy szakítanak a Securitate megtorló szerveivel, módszereivel, és nincs felhatalmazásuk arra, hogy bárkit letartóztassanak. Bizonyos források szerint az említett célok mellett a szervezet újjáalakításának közvetlen előzménye a marosvásárhelyi márciusi események voltak.
Kolozsváron az Egyetemi Könyvtárban hozzáférhetővé váltak az addig tiltott alapba tartozó könyvek. Mintegy harmincezer könyv tartozott a tiltottak közé. Májusban a könyvtár kifüggesztette az 1988-ban indexre tett szerzők listáját. A 152 szerzőből 9 magyar. Közülük háromnak (Beke György, Fábián Ernő, Molnár H. Lajos) egy-egy munkája, míg a többinek (Banner Zoltán, Bartis Ferenc, Bodor Pál, Dános Miklós, Köteles Pál és Szőcs Géza) valamennyi alkotása a tiltott könyvek közé került.
1990. március végén alakult meg Kolozsváron a Bolyai Társaság, április végén hivatalosan is bejegyezték. Céljuk a Bolyai Tudományegyetem újraindítása, ennek érdekében aláírásgyűjtést szerveztek. Mivel politikai és jogi akadályok miatt a régi-új egyetem létrehozása nem sikerült, a Bolyai Társaság felvállalta azt is, hogy bizonyos hiányszakokon magyarországi képzést biztosít romániai magyar fiatalok számára.
A Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) szervezésében Kolozsváron összegyűltek a magyar diákszervezetek és megalakították az Országos Magyar Diákszövetséget (OMDSZ), elfogadták alapszabályzatát.
Kihirdették a 118/1990. számú törvényrendeletet (megjelent a Hivatalos Közlöny 1990. ápr. 9-i, 50. számában), amely az 1945. március 6-án hatalomra került diktatúra politikai üldözöttjeinek egyes jogairól intézkedik. A törvény szolgálati időnek ismeri el a börtönben töltött időt, a kényszerlakhelyen töltött éveket, a más helységbe kitelepítettként töltött időszakot. Egy évért másfél év szolgálati időt ismer el. A már nyugdíjasoknak pedig újraszámítják a nyugdíjat. Havi 200 lej jár minden börtönben, kényszerlakhelyen töltött évért.
I. Mihály volt román király a húsvéti ünnepekre szeretett volna hazalátogatni, de a román kormány ezt nem engedélyezte.
Az RMDSZ első kongresszusa Nagyváradon, melyen Domokos Gézát választották meg elnöknek, a nemrégiben Romániába visszatelepült Szőcs Gézát főtitkárnak.
1990. április 27-28-án tartotta első kongresszusát Csíkszeredában a városban létrejött és ott is működő Romániai Magyar Kisgazdapárt. A felszólalók hangsúlyozták, hogy a gazdasági élet fellendítésének egyetlen útja a privatizáció, a magánvállalkozások fellendítése, a piacgazdálkodás bevezetése.
Több mint 50 ezer ember gyűlt össze Csíksomlyón, hogy jelen legyen Bálint Lajos gyulafehérvári kinevezett megyéspüspök beiktatásán és dr. Jakubinyi György teológiai tanár gyulafehérvári egyházmegyei segédpüspökké szentelésén. A püspökszentelés szertartását Francesco Colassuono érsek, pápai nuncius végezte. Ugyanitt, az 1990. június 2-ai csíksomlyói pünkösdi búcsún hatalmas tömeg, mintegy 150-200 ezer ember vett részt. Július 8-án pedig megrendezték az Ezer székely leány napját, amely a két világháború közötti időszak egyik hagyományát elevenítette fel.
Kolozsváron megválasztották az Erdélyi Református Egyházkerület püspökének dr. Csiha Kálmán marosvásárhelyi lelkipásztort, marosi esperest. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspökévé 1990. márciusában Tőkés Lászlót választották.
Doina Cornea nyílt levélben fordult az Európai Parlamenthez, kijelentve, hogy a május 20-i választások kapcsán a román nép ismét visszacsúszik egy álcázott totalitarizmusba. Szerinte Iliescu rezsimje a kommunista diktatúra embereiből áll és az elnök szemére vetette az ellenzéki párttagok és székházak elleni támadásokat. Szerinte az elnök ellenőrzi a rádiót és televíziót, megakadályozza a független sajtó terjesztését. Cornea tiltakozásul május 11-től éhségsztrájkba kezdett.
Parlamenti és elnökválasztást tartottak. A választás eredménye: államelnök Ion Iliescu (85,07%), a parlamenti választások eredménye a képviselőházban, szavazatok száma százalékban: Nemzeti Megmentési Front 66,31%, RMDSZ 7,23%, Nemzeti Liberális Párt 6,41%. A parlamenti helyek megoszlása: Nemzeti Megmentési Front 355 mandátum, RMDSZ 41 mandátum, Nemzeti Liberális Párt 38 mandátum. Ion Iliescut június 20-án beiktatták elnöki hivatalába, és másnap kinevezte Petre Romant miniszterelnöknek.
Az RMDSZ tiltakozást juttatott el Iliescu elnökhöz, Petre Roman miniszterelnökhöz és Mihai Sora oktatási miniszterhez a kormányfő által aláírt 521. sz. határozattal kapcsolatban, amely korlátozza a nemzetiségi oktatás lehetőségeit. Az RMDSZ kérte a határozat felfüggesztését, hozzátéve, hogy annak kidolgozásában nem vett részt, a tervezetet nem juttatták el a kisebbségi szervezeteknek.
A rendőrség erőszakkal felszámolta Bukarestben, az Egyetem téren hosszabb ideje (április 22-e óta) tartó tüntetést, hajnalban körülzárták a teret és őrizetbe vettek többszáz tüntetőt. Heves összecsapások zajlottak, gyújtogatás is történt. A fővárosba érkezett Zsil-völgyi bányászok csoportjai behatoltak az Egyetem tér övezetébe, átkutatták az egyetemet. Különböző csoportok behatoltak a Liberális Párt és a Nemzeti Parasztpárt székházaiba, feldúlva azokat. Petre Roman miniszterelnök fogadta a bányászok képviselőit. Iliescu szerint a hatóságok ellen fellépők azonosak a január 12-én, január 28-án és február 18-án történő zavartkeltőkkel, csakhogy most legionárius módra szervezkedtek. Szerinte május 20-án a nép demokratikus vezetőséget választott, most ezt akarták erővel megdönteni. Iliescu felszólította a lakosságot, segítsen a tettesek kézre kerítésében. A június 13-án történt összecsapások során a rendőrség 600 főt letartóztatott, az összecsapásokban 29 rendőr megsebesült.
A bányászegyenruhás rendteremtők megverték Zsigmond László és Szilágyi Zsolt képviselőket. Mindketten megmutatták képviselői igazolványukat, ennek ellenére verni kezdték őket ólomvégű gumicsövekkel.
A szenátusban megalakították a szakbizottságokat. Verestóy Attila lett a szenátus titkára, emellett vezető szerepet kapott néhány bizottságban az RMDSZ. A kisebbségi jogokat védő emberjogi szakbizottságban Szőcs Géza szenátor alelnök lett, az oktatásügyiben pedig Demény Lajos lett az alelnök. A munka, szociális ellátás szakbizottságának Kozsokár Gábor, az állampolgárok panaszaival foglalkozó szakbizottságnak pedig Hosszú Zoltán lett az elnöke.
Az Oktatás- és Tudományügyi Minisztérium július 5-én keltezett, 106/7. számú telefonutasításával a Kolozsvári Egyetemi Rektorok Tanácsával is közölte, hogy továbbra is érvényesek az 1978. évi 28. számú törvény 109. paragrafusának előírásai. Ennek értelmében a kisebbségek a felvételnél anyanyelven vizsgázhattak azokból a tárgyakból, amelyeket nemzetiségük nyelvén tanultak. Néhány intézmény ezt figyelmen kívül hagyta, emiatt szeptemberben az RMDSZ képviselete interpellációban tiltakozott a Gheorghe Ştefan oktatási miniszter által telefonon továbbított utasítás ellen, melynek értelmében hatályon kívül helyezték a kisebbségi tanulók anyanyelven történő felvételizési jogát.
A kézdivásárhelyi magyar ifjúsági szervezet és a Fidesz szervezésében tudományos konferencia és diáktábor kezdődött Bálványosfürdőn Átmenet a diktatúrából a demokráciába címmel. Magyar, román és angol előadók tartottak előadásokat, jelen voltak a Fidesz képviselői is. A konferencián újra együtt voltak a Limes Kör tagjai. A rendezvény minden évben újraszerveződött, 1997-től Tusnádfürdőre költözött, később a köznyelvben Tusványosként vált ismerté.
A szenátus megszavazta, hogy Románia nemzeti ünnepe december 1-je lesz, Erdély 1918-ban Romániával való egyesülésének napja.
Székelyudvarhelyen a KMDSZ és a MISZSZ július 27-30-a között megrendezte az Erdélyi Diáktalálkozót. A többnapos rendezvényre mintegy ötszáz érdeklődő diák jelentkezett, ahol elsősorban erdélyi tudósok előadásait hallgatták. A rendezvény későbbi kiadásairól videósorozat jelent meg: https://www.youtube.com/watch?v=255ZzOp86P8&list=PLcpTA0G_ZV9nwz9uHgBSN1odHBXkpCUgY&index=2&t=0s )
1990. július 29-én AnnART néven performance-fesztivált szerveztek a Szent Anna-tónál és kapcsolódó kiállításokat Sepsiszentgyörgyön, melyet Baász Imre kezdeményezett. Váratlan halála után, 1991-től a fesztivált az Etna Alapítvány szervezte meg, Ütő Gusztáv vezetésével, a második kiadással kezdődően már nemzetközi művészek részvételével. Ezzel valójában kortárs művészeti háttérbe ágyazódott be az a székelyföldi fiatalokból álló baráti kör, amelynek első és egyben titkos akciójára 1980-ban, farsangtemetéskor került sor a háromszéki Kőröspatak és Kálnok között, egy kápolna-romnál. Az ACTION című eseményhez a csoportos megnyilvánuláson alapuló, együttműködést feltételező társas performanszra Ütő Gusztáv hívta meg a résztvevőket. Az akció keretében a magyar emlékmű vizuális kiemelésével, illetve a köréje szervezett helyspecifikus akciósorozattal fejezték ki tiltakozásukat a Román Kommunista Párt kisebbség-ellenes propagandájával szemben. Változó összetételű felállásban sor került ugyan különböző csoportos akciókra a nyolcvanas évek folyamán, de az ETNA Alternatív Művészeti Csoport létrejötte 1991 júliusától számítható. Részletesebben lásd: https://issuu.com/guszti/docs/amsze
Balogh Edgár a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon sorsáról nyilatkozott. A sorozat első kötetét 1982-ben mutatták be Nagyváradon. A második 1984-ben készült el, azonban ebből ki kellett hagyni mindenkit, aki eltávozott az országból, végül a megcsonkított kötetet sem engedték kiadni. A munka időközben nem állt le, mivel a szerkesztők önszorgalomból tovább dolgoztak a folytatáson. Ugyanúgy folytatta munkáját a negyedik kötete után szintén leállított Szabó T. Attila-féle Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár kutatóegyüttese is. A Romániai Magyar Irodalmi Lexikon következő köteteinek főszerkesztését Dávid Gyula vette át. Az addig állami kézben levő Kriterion Könyvkiadó is hasonló módon élt a rendszerváltás nyújtotta lehetőségekkel. Az első jelentős döntés a cenzúra által betiltott kéziratok megjelentetése volt. Az ún. Index-könyvek olyan szerzők munkáit sorakoztatták fel, mint Cs. Gyimesi Éva, Szilágyi István, Pusztai János, Mózes Attila és mások.
Mintegy hatvanezer munkás sztrájkolt Brassóban amiatt, hogy a kormány nem tartotta be az árak befagyasztására tett ígéretét.
A kormány kinevezte a prefektusokat, feszültséget szítva mind magyar, mind román oldalról. A háromszéki tiltakozó nyilatkozatokat újabbak követték Maros, Hargita, Szamár, Bihar, Kolozs és Temes megyéből. A kinevezések semmibe vették a lakosság nemzetiségi összetételét, emellett súlyosan kompromittált személyek lettek prefektusok. Kolozs megye újdonsült prefektusa, Grigore Zanc például nyolc nappal a forradalom kitörése előtt magasztaló cikket írt Ceaușescuról.
Nagy gondot jelentett a magyar nyelvű tankönyvek hiánya. Eddig csak a XI-es magyar irodalom látott napvilágot. Arra kényszerültek, hogy összeszedjék a régi tankönyveket és azokat szétosszák az iskolák között.
A Romániai Magyar Szó szeptember 12-i számában durva támadás jelent meg Fazekas János ellen. Több értelmiségi, köztük Jakó Zsigmond, Benkő Samu, Cs. Gyimesi Éva, Kányádi Sándor aláírta az a nyílt levelet, amelyben védelmére keltek. Fazekas János hosszú ideig miniszterelnök-helyettes volt, majd belkereskedelmi miniszter, a pártvezetőség tagja. „Évtizedek óta hozzá fordultunk iskolaügyekben, magyar intézmények megmentése érdekében, magyar rendezvények érdekében, letartóztatott és elítélt magyar értelmiségiek érdekében, templomépítési engedélyek, egyházi épületek, általában magyar jellegű műemlékek restaurálása érdekében, egyházaink sérelme ügyében.” - olvasható a nyílt levélben. Igaz, hogy az egyházellenes kampányban részt vett, de - sok értelmiségitől eltérően még Márton Áron életében - rádöbbent bűnére és a püspöktől bocsánatot kért (amelyet elnyert). Fazekas 1990 júniusában közszereplőként nyilvánult meg: Budapesten tartott sajtótájékoztatóján beszámolt a romániai kisebbségi jogokért folytatott küzdelméről. Csalódással tapasztalta, hogy Iliescu programbeszédében egy szót sem szólt a magyar kisebbség jogairól. Ezért Fazekas levélben fordult Iliescu elnökhöz, ebben javasolta, hogy az elnök demokratikus nemzetiségi politikát folytasson.
Nem ő volt az egyedüli múltrendszerbeli politikus, aki későbbi rehabilitálásával próbálkozott: 1990 márciusában folytatásokban közölték Rab Istvánnak, Kovászna megye pártbizottsága volt első titkárának a vallomását, magyarázkodását. Rab István 1982 novemberétől volt a megye első titkára. Vallomása szerint parancsot kellett végrehajtaniuk, őket is ellenőrizték.
A román pártok esetében is jellemző volt a régi káderek működése. 1990 novemberében a Demokrata Munkapárt Bukarestben tartott országos ülésén megjelentek az RKP hajdani aktivistái, Ilie Verdeț és mások. Arról döntöttek, hogy létrehozzák a Szocialista Munkapártot, ezzel egyesítve a Demokrata Munkapártot és a Román Kommunista Pártot. Az Irányító Bizottság elnöke Ilie Verdeț, Ceaușescu egykori munkatársa lett, és ezzel a funkcióval az 1992-es országgyűlési választásokon bejutott a parlamentbe.
A kolozsvári bíróságon bejegyezték a Gyergyószárhegyen megtartott centenárium alkalmával újra alakult Erdélyi Kárpát-Egyesületet (EKE). Kiadott folyóirata a Gyopár (később Erdélyi Gyopár) lett, amely a nagymúltú Erdély folyóirat utóda. Az Erdély turista és néprajzi folyóiratot 1948-ban szüntették meg.
Az RMDSZ-képviselők tiltakozásul kivonultak a parlamenti ülésről, mert a kereskedelmi társaságok törvénytervezetének 93. szakasza szerint ezek vezetője román lehet, az RMDSZ ezt „román állampolgárságúra” javasolta változtatni. Végül a kormány mégis az RMDSZ álláspontjának megfelelően döntött.
A kormány leköszön, ha az általa nemzeti érdekeknek megfelelőnek vélt gazdaságpolitikát kétségbe vonják és folytatódnak a destabilizáló és jogokat követelő akciók, jelentette ki Petre Roman miniszterelnök Bukarestben, a kormány és a szakszervezetek megbeszélésén, melynek középpontjában az árak felszabadítása és a piacgazdaság kérdései álltak. A rendszerváltás ugyanis rendkívüli változásokat idézett elő Románia gazdasági és foglalkoztatási szerkezetében. Pl. a nyugdíjkorhatár csökkentése és az előrehozott nyugdíjazások következtében jelentősen csökkent a munkaerőállomány. A gazdaság teljesítménye 1990 után visszaesett, számos vállalat beszüntette vagy jelentős mértékben csökkentette a tevékenységét, munkahelyek ezrei szűntek meg, hivatalosan is megjelent és magas értéket mutatott a munkanélküliség (Romániában a rendszerváltás előtt munkanélküliség hivatalosan nem létezett, és csak 1991-ben jelent meg a munkanélküliséget szabályozó 1991/1-es számú törvény). A nemzeti pénznemet drasztikusan leértékelték, magas volt az infláció. Ugyanakkor a privatizációt ösztönző törvény az állami tulajdonú vállalatokat két csoportba osztotta és megváltoztatta ezek jogállását. Mivel a likviditásukat vesztő vállalatok csak lassú ütemben csökkentették a létszámot, jelentős teher nehezedett a bérekre. Ennek következtében 1989-1999 között a reálkeresetek folyamatosan csökkentek. Az alkalmazottak jelentős része önellátó gazdálkodó vagy kényszervállalkozó lett, hasonlóan a munkaerőpiacra frissen belépő fiatalok - miután szembesültek azzal, hogy nem találnak munkahelyet. Továbbá a privatizáció lassú beindulása és évtizedes, körülményes és visszaélésekkel teli periódusa sem volt sikertörténet.
Erdélyi turnéja keretében fellépett a budapesti EDDA együttes Marosvásárhelyen október 31-én. Az előadásra be nem jutott tömeg hangoskodott, ablakokat tört be, és károkat okozott. Az EDDA következő, november 5-re meghirdetett fellépését betiltották. A betiltásban nagy szerepe volt annak, hogy a helyi román sajtó románellenes tüntetésnek állította be a történteket.
A brassói munkástüntetés (1987. november 15.) évfordulóján százezrek gyűltek össze Brassóban, emlékezve a hősökre és tüntetve a kormány ellen. Felolvasták és elfogadták a Polgári Szövetségnek a kormányhoz és parlamenthez intézett követeléseit. Gyűléseken emlékeztek meg az évfordulóról Temesváron (70 ezren) és más városokban is. Brassóban a November 15-e Egyesület közzétette a Brassói Kiáltványt, melynek 15. pontjában követelték az „együttlakó nemzetiségek egyéni és kollektív jogainak elismerését az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata értelmében.”
1989 november 17-én Doina Cornea nemzetközi elismerésben részesült. A Szabad Európa Rádió ennek tiszteletére Doina Cornea üzenetét ismételte meg, melyet az 1987. november 15-i brassói munkástüntetés alkamából írt.
Bővebben a Szabad Európa Rádió anyagában olvashatnak erről:
A rádióadás részlete, benne Doinea Cornea üzenetével meghallgatható ide kattintva: DoinaCornea
1990 decemberében több nagyszabású képzőművészeti kiállítást szerveztek egyfajta román-magyar diplomáciai szándékkal. Szombathelyen Várakozás és kitörés címmel Dan Perjovschi és Călin Dan kurátorok szerveztek kiállítást 56 művész 300 munkájából, ami a román művészek első Nyugat fele fordulásának tekinthető. Válaszul erre a kiállításra Bukarestben megszervezték a kortárs magyar művészeti kiállítást, majd ugyanezen, Andrei Pleșu kezdeményezte magyar-román együttműködés keretében a Budapesti Történeti Múzeumban a Romániai Magyar Képzőművészek című tárlatot nyitották meg, melynek megnyitóján Horváth Andor mondott beszédet.
A Gyulafehérváron tartott nemzeti ünnepi ülésen beszédet mondott Szőcs Géza, az RMDSZ főtitkára is. Beszédét szélsőséges csoportok bekiabálással és fütyüléssel zavarták meg; a televíziós felvételen is jól látható, hogy a hangulatkeltésben részt vett Petre Roman miniszterelnök is. Az ellenzéki pártok szónokait is hasonlóan „üdvözölték.” Az esemény következtében másnap az RMDSZ a kormányfő lemondását követelte.
Dr. Octavian Buracu, a Román Független Fórum elnöke bejelentette, hogy december 16-tól 22-ig éhségsztrájkot tart kolozsvári lakásán. Ezzel megemlékezik a kommunizmus áldozatairól, a túlélőkről, cselekedete ugyanakkor tiltakozás „minden meg nem valósult dologért és a román nép összes szenvedéséért.”
Mihály király Romániába látogatott, azonban tizenkét órával hazaérkezése után kiutasították az országból. Az akció kormányellenes tüntetést eredményezett.
