A nemzetiségi sajátosságokat képviselő intézmények szempontjából szinte elemeire visszabontott és lecsupaszított romániai magyar társadalmat csupán a nagyobb településeken spontán szerveződő értelmiségi csoportok, informális hálózatok fogták össze. Ilyen körülmények között alig néhány nap leforgása alatt gyakorlatilag végrehajtották az önszerveződés kulcsmozzanatait, vagyis aktívan részt vettek a hatalmi átvételben (Székelyföldön kívüli településeken a Nemzeti Megmentési Front helyi vezető struktúráiba beépülve), és létrehozták saját érdekvédelmi szervezetüket, amely december végére csatlakozott a bukaresti RMDSZ központi vezetéshez. Ilyen körülmények között, még ha sok helyen ezek a struktúrák párhuzamosan is alakultak ki, követelések szempontjából konzekvens irányba mutattak: az előző rendszer által leépített kisebbségjogi, kulturális és oktatási intézményhálózat visszaállítása. Emellett másodlagosan bár, de megjelentek azok a típusú viták, amelyek az önszerveződés minőségére vonatkoztak (milyen múltbeli mintát kell követni), illetve a kezdetben örömmel fogadott magyarországi segélyek is többnyire vitákat gerjesztettek (Székelyföldön az elosztások miatt, más településeken viszont az interetnikus jellege miatt). A korszak leglátványosabb eredményeit az oktatásügyi helyzet jelentette. Az oktatás reformjának szükségessége olyan közhellyé vált, mint az, hogy Románia átmeneti gazdasági időszakot él meg (azonban reálisan sem a gazdaság privatizációja, sem az oktatási rendszer tényleges és átfogó reformja nem valósult meg).
Az oktatási rendszer ebben az időszakban továbbra is centralizált maradt, a rendszerváltásból fakadó káosz ad hoc jellegű minisztériumi döntéseket és intézményi szintű kezdeményezéseket eredményezett. Ezek főleg a kommunista jellegű oktatási rendszer leginkább szembetűnő sajátosságait kívánták megszüntetni: például a pedagógusok röghöz kötöttséget, a diákok kötelező egyenruhaviselését, az iskolák és egyetemi intézmények diákjainak mezőgazdasági munkálatokban való részvételét, a tankönyvek átpolitizálását stb. Az 1990 tavaszán beindított magyar osztályokba tömegesen iratkoztak át a tanulók, megnövekedett az önálló magyar általános iskolák száma, több évszázados múlttal rendelkező középiskolák nyerték vissza eredeti jellegüket, az egyes iskolákban az igazgatóválasztás demokratikusan történt, továbbá ahol lehetőség nyílt rá, anyanyelven kezdték tanítani (a fennálló törvényes rendelkezések ellenére) Románia földrajzát, illetve a románok történetét, és megindult egyfajta kapcsolatháló kiépítése is. Ez a folyamat azonban a marosvásárhelyi márciusi eseményeket követően megtorpant, ahogyan a Bolyai Egyetem visszaállítására tett erőfeszítések sem jártak sikerrel. Ezt követően szűkítették az anyanyelvű oktatás jogkörét: az 1990/521-es kormányhatározat megtiltotta a magyar nyelvű szakoktatást, 1990 februárjában megakadályozták a magyarországi tankönyvek behozatalát, a szeptemberi miniszteri utasítás értelmében az egyetemre jelentkezők nem felvételizhettek anyanyelvükön.
A Nemzeti Megmentési Front által hozott határozat értelmében felszámolták a volt titkosszolgálatok (köznyelven „Securitate”) intézményét, állománya a hadsereg és belügyminisztérium kötelékébe került. Helyébe 1990 márciusában alakították meg az új Román Hírszerző Szolgálatot. Lásd: 1990. március 26.
Egy Hargita megyei delegáció több oldalas memorandumot adott át a kormányzatnak, melyben beszámoltak a székelyföldi románok elleni atrocitásokról és erőszakos elüldözésükről. Később, 1990 végén ez jelentette az alapot az eseményeket vizsgáló parlamenti bizottság felállításához és az ún. „Hargita-Kovászna”-jelenség okainak megállapításához. Az 1992-ben parázs vitákat eredményező és azóta Harkov-jelentésként elhíresült vitacsomag kezdőpontja is ide vezethető vissza.
Bővebben lásd: Zahorán Csaba: Románüldözés a Székelyföldön? Egy állítólagos etnikai tisztogatás történetei.
https://edit.elte.hu/xmlui/static/pdfjs/web/viewer.html?file=https://edit.elte.hu/xmlui/bitstream/handle/10831/43383/16_ZahoranCs_268-298.pdf?sequence=1&isAllowed=y
Az RMDSZ megtartotta első országos tanácskozását Kolozsváron. Ezen megjelentek Bánát, Arad, Bihar, Szatmár, Máramaros, Szilágy, Kolozs, Szeben, Fehér, Maros, Hargita, Kovászna és Brassó megye megalakult szervezeteinek képviselői, a helyi ideiglenes választmány tagjai. Többen hangsúlyozták, hogy a magyarok kulturális, közéleti, politikai újjászületésének központjának mindenképpen Erdélyben kell lennie, Bukarestben pedig erős elnökségi képviselet biztosítsa a kormánnyal való kapcsolattartást. Ennek eredményeképpen lesz később a bukaresti székhely mellett Kolozsváron a párt Főtitkársága.
Megjelent a Nemzeti Megmentési Front jan. 5-i nyilatkozata a romániai nemzeti kisebbségek jogairól. „A Nemzeti Megmentési Front határozottan elítéli az előző diktatórikus rendszernek a nemzeti kisebbségekkel szemben folytatott politikáját és ünnepélyesen kinyilvánítja: valóra váltja és garantálja az egyéni és kollektív nemzeti jogokat és szabadságjogokat.” A Nemzeti Megmentési Front szükségesnek tartotta, hogy az ország új alkotmánya ismerje el és garantálja a nemzeti kisebbségek egyéni és kollektív jogait, és szabadságjogait, és hangsúlyozta: ki kell dolgozni a nemzeti kisebbségi törvényt, létre kell hozni a Nemzetiségügyi Minisztériumot.
Megkezdte sugárzását a Román Televízió Magyar Adása, amelyet hétfő délutáni háromórás közvetítésekben rendszeresedett. Az 1985-ben megszűntetett magyar adás részben a régi szerkesztőség munkatársaiból állt össze, Boros Zoltán vezetésével. A kezdeti időszak munkatársai Simonffy Katalin, Aradits László, Aradits Lukács Zsuzsanna, Feczkó Zoltán, Öllerer József, Miklós Pataki Georgina, Kacsó Sándor és Györfi György voltak. Korábban, a forradalmi időszak decemberi napjaiban Boros Zoltán és Simonffy Katalin több alkalommal is magyar nyelven köszöntötték a nézőket, valamint Domokos Gézát is sikerült beszervezniük (ahol bejelenthette az RMDSZ megalakulását), ettől kezdve indult el a folyamatos műsoridő. A bukaresti központ kirendeltségei (például a kolozsvári stúdió) már január harmadikán közvetítették az első magyar nyelvű adást Csép Sándor, Kántor Lajos és Xantus Gábor jelenlétében. Csép Sándor vezetésével, aki főszerkesztőként igazgatta a román rádió-televízió magyar adását, kialakult a ma is ismert Kolozsvári Televízió és az ennek keretében működő magyar adás.
A Közoktatási Minisztérium nemzeti kisebbségi ügyosztályának állásfoglalása javaslatokat tartalmazott a kisebbségi oktatás elősegítésére: nemzetiségi tagozat indítható a szülők kérésére, ismét megalapíthatók a kisebbségek nyelvén működő iskolák, minden tárgyat lehet a kisebbségek nyelvén tanítani.
A Romániai Magyar Képzőművészek Szövetsége a Barabás Miklós Céh hagyományainak felújítása céljából felhívást tett közzé az ideiglenes szervezőbizottság nevében. A BMC végül 1994-ben indult újra, célkitűzése az Erdélyre jellemző hagyományok és értékek átmentése.
Mihai Sora oktatási miniszter engedélyezte, hogy hazatelepüljenek a nemzetiségi tanárok. Gyakorlatilag ezzel megszűnt a korábbi korszak kihelyezési gyakorlata (lásd 1986).
Kolozsváron találkoztak a romániai történelmi egyházak képviselői, szándéknyilatkozatot fogadtak el, bejelentve igényüket többek között az 1948-as kultusztörvény hatályon kívül helyezésére, az egyházi önkormányzat teljes szabadságára, a felekezeti iskolahálózat visszaállítására, a könyvtárak, levéltárak, ingatlanok, anyakönyvek, egyházi karitatív intézmények visszaadására.
1990. január 22-én (más források szerint február 1-jén vagy 7-én) Marosvásárhelyen megalakult a Vatra Românească Egyesület (az egyesület nem összetévesztendő az azonos néven működő kulturális lappal), amely magyarellenes és diszkriminatív szólamokat hirdetett, amelyek több esetben fizikai atrocitásokig fajultak.
A Nemzeti Megmentési Front Tanácsa bejelentette, hogy indul a választáson, amelyet május 20-ra tűztek ki, ugyanekkor tartották a köztársasági elnökválasztást is. Időközben számos történelmi párt újjáalakulását szervezte.
Első alkalommal látogatott Romániába Soros György amerikai üzletember, Ion Iliescuval, Petre Romannal és Domokos Gézával beszélgettek. A sajtótájékoztatón újságírói kérdésre kijelentette, hogy a létrehozandó „romániai alapítvány nem kizárólag az itteni magyaroknak fog szólni, hanem Romániának, amibe, természetesen az itteni magyarokat is beleértjük. Célom egy nyitott társadalom elősegítése.” 1990 nyarán jegyezték be az alapítványt, melynek kolozsvári fiókja is létesült, illetve ősztől nyilvánosan angliai továbbképző tanfolyamokat és ösztöndíjat hirdetett jó eredményekkel rendelkező romániai egyetemisták számára. Az amerikai üzletember 1990.márciusában fogadta Tőkés László püspököt amerikai körútján.
Megalakult a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ). Szándéknyilatkozatában kifejtette, hogy a kolozsvári felsőfokú oktatás magyar diákjainak érdekképviseleti és érdekvédelmi szervezete kíván lenni.
Ion Iliescu tévébeszédében egyes erdélyi megyékkel kapcsolatban szeparatista törekvésekre utalt: „A napokban számos aggasztó jelenségről értesültünk egyes erdélyi megyékből szeparatista tendenciákkal kapcsolatosan, ami feszültséget és konfliktusokat okoz a román és magyar nemzetiségű állampolgárok között.” Az RMDSZ állásfoglalásban tiltakozott a Nemzeti Megmentési Front Tanácsa elnökének televíziós beszéde ellen.
Csíkszeredában hivatalosan is bejegyeztette magát az elmúlt években nem hivatalosan működő Kommunikációs Antropológiai Munkacsoport. A tudományos műhely kiadványa lett az Átmenetek. A mindennapi élet antropológiája. Lásd még: 1977 június.
Leváltották Pálfalvi Attila oktatásügyi miniszterhelyettest. A hivatalos közlemény szerint Pálfalvi Attila nem tartotta tiszteletben a kormány és az Oktatásügyi Minisztérium határozatait, önkényes döntéseket hozott a magyar anyanyelvű oktatásnak és a román nyelvű oktatásnak oly módon történő szétválasztása ellen, amely feszültségek kirobbanását idézte elő. Utódául Demény Lajost nevezték ki február elsején.
Bukarestben kommunistaellenes és frontellenes jelszavakkal tüntettek a román történelmi pártok (Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt, Liberális Párt és a Szociáldemokrata Párt) hívei, követelték a Nemzeti Megmentési Front lemondását. A minisztertanács épülete előtt tankok álltak. Később megjelentek a front mellett tüntető tömegek, és elsodorták a történelmi pártok tüntetőit. A téren megjelent és rövid beszédet mondott Iliescu és Petre Roman, az emberek megtapsolták őket.
Cs. Gyimesi Éva nyílt levéllel fordult az RMDSZ Kolozsvári Bizottságához, sok kérdést, javaslatot felvetett: meg kell erősíteni az RMDSZ jogi kereteit, fel kell állítani az RMDSZ jogi-tanácsadó szolgálatát. A nemzetközi jogi védelmet kell kivívni, ENSZ-megfigyelő, Helsinki Bizottság, Emberi Jogi Iroda működése szükséges. A szociológusoknak országos szinten felmérést kell készíteniük, mert „pontosan kell tudnunk, kik, hányan vagyunk, milyen sajátos szükségletekkel. Főállású munkatársakra van szükség, a székházba berendezés is kell. Meg kell indítani a kétnyelvű lapot. Fel kell kutatni azokat, akik a parlamenti és helyi érdekképviseletre megfelelők lesznek.”
Bejegyezték a Romániai Magyar Független Pártot. Dudás László, a párt főtitkára elmondta, hogy a Független Kisgazda Párt, a Magyar Demokrata Párt és Romániai Magyar Független Párt közös megegyezése alapján dolgozták ki politikai programjukat. A magyarság és minden nemzeti kisebbség érdekében fellépnek. A privatizálás hívei faluhelyen javasolják a gazdakörök megalakítását. Mindannyian az RMDSZ tagjai, támogatják az RMDSZ-t. A pár napja megalakult Demokrata Blokkhoz tartoznak, ez a csoportosulás pártját is felkérte a belépésre. A Romániai Magyar Független Párt Székelyföldet és Kolozsvár környékét ölelte fel. Ideiglenes székhelyük Marosvásárhelyen működött.
Kolozsváron megalakult az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság. Céljaik között szerepelt a magyar műszaki szakemberek szaktudásának gyarapítása, magyar nyelvű műszaki könyvkiadás támogatása, önálló folyóirat (Műszaki Szemle) kiadása, magyar nyelvű műszaki előadások és szakmai találkozók szervezése.
A Romániai Magyar Fiatal Orvosok Érdekvédelmi Szövetsége ideiglenes szervezőbizottsága kezdeményezte a romániai magyar orvosok szervezetének megalapítását. A Romániai Magyar Orvosok és Gyógyszerészek Szövetsége Marosvásárhelyen tartotta alakuló ülését. A 180 résztvevő megvitatta az alakulásra vonatkozó szándéknyilatkozatot.
Létrejött a Független Magyar Párt. A párt elnöke Vincze János, alelnöke a marosvásárhelyi Somosdi Veres Károly. A felhívásuk szerint a Független Magyar Párt tagjai közé várja mindazon magyarokat, akik kiállnak a hazai magyar és más együttlakó nemzetiségek érdekeiért, várják az elmúlt évek során lezajlott koncepciós perek áldozatait. Az RMDSZ tagjai is kérhetik felvételüket a pártba. A Független Magyar Párt önálló jelöltekkel kívánt indulni a választásokon. Később a zavaros ügyekbe keveredett elnököt eltávolították. A párt lapja az Erdélyi Futár lett.
Az RMDSZ Ideiglenes Intézőbizottsága tárgyalt Iliescu elnökkel és Petre Roman miniszterelnökkel az oktatási kérdésekről. A szövetség igényt tartott arra, hogy a kisebbséget érintő kérdésekben tudta és beleegyezése nélkül ne szülessen döntés, továbbá kérte a Bolyai Tudományegyetem és más kisebbségi felsőoktatási és kutatóintézetek visszaállítását.
Kolozsváron szerették volna megalapítani a Magyar-Román Demokrata Szövetséget (dr. Váradi-Goia János, Kovács Attila). A kezdeményezés a többszörös felhívások közzétételét követően sem járt látványos eredménnyel.
Marosvásárhelyen hatalmas tömeg, mintegy 70 ezer ember tüntetett a kisebbségi jogokért, a magyar tannyelvű Bolyai Farkas Líceumért, a Bolyai Tudományegyetemért és a többi főiskoláért. Utólag ezt a „gyertyás, könyves tüntetésként” emlegették. Erdély több településén is hasonló szimpátiatüntetésekre került sor, így Kolozsváron is nagygyűlést tartottak, ahol az egyik jelszó volt: Anyanyelvi oktatást minden fokon! A felszólalók között volt Kántor Lajos, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének ideiglenes elnöke, Balázs Sándor, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének ideiglenes választmányi tagja, a Bolyai Bizottság elnöke, Cs. Gyimesi Éva, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének ideiglenes választmányi tagja is. Az elhangzott beszédeket közölte a Puntea-Híd című lap.
A marosvásárhelyi Cuvântul liber aznapi lapszámában közölték a Vatra Românească Szövetség felhívását a magyar lakossághoz. Ebben kijelentették, hogy a VR nem irányul egyetlen nemzetiség ellen sem, emlékeztettek az 1989. decemberi forradalom alatt történt összefogásra. Elismerték és érthetőnek tartották a magyar fél kívánságát a saját nyelven folyó oktatásra, de nem értettek egyet a különálló oktatási intézményekkel. A négypontos nyilatkozatban lényegében egy közös bizottság létrehozását kérték az RMDSZ-szel, ahol a vitás kérdésekben párbeszéd folyhat. Az RMDSZ helyi szervezete szintén sajtón keresztül jelezte a párbeszédre való hajlandóságot. Azonban a VR február 8-ai nagygyűlésén elhangzott magyarellenes diskurzusai miatt a párbeszéd folytatását a Vatra Românească Szövetség vezetőinek a rendezvényükön elhangzott beszédektől való elhatárolódásához kötötte.
1990. február 13-án éhségsztrájkot tartottak a Bolyai és Papiu Líceum magyar nyelvű tanulói, reggeltől déli 1 óráig, amivel az ellen tiltakoztak, hogy nem alakítják át azonnal a Bolyai Líceumot magyar tannyelvű oktatási intézménnyé.
1990. március 2-án, Marosvásárhelyen az Elektromaros vállalat klubtermében 21 marosvásárhelyi vállalat 27 szakszervezeti küldöttje gyűlést tartott, amelynek célja a munkások helyzetének, problémáinak megbeszélése, és egy közös Együttműködési Szervezet megalakítása volt. A szóba került problémák: lakáskérdés, a bérletes buszjáratok fenntartása, a közellátás javítása (a sorba állás kiküszöbölése), a régi szakszervezetek pénzalapjának elosztása, a vállalati önkormányzatok bevezetése.
Pop-Rock szuperkoncert sorozatot tartottak a kolozsvári sportcsarnokban, mely egy erdélyi turné része volt. A következő magyar zenekarokat/előadókat ígérték: R-Go, Step, BUMM, Vikidál-Homonyik, Első Emelet, 100 Folk Celsius, Napóleon Boulevard, Ámen, Szűcs Judit, Hobo Blues Band, Swetter, Csutka, Delhusa Gjon, Plexi és Frutti, Demjén Ferenc, Lerch István, Varga Miklós Band, Maria de Jesus (ezek közül a Napoleon Boulevard, Demjén Ferenc és Vikidál Gyula szereplése elmaradt). Román részről Mircea Baniciu, az Iris, a Celelalte Cuvinte és a Pro Musica léptek fel. A koncertet a segélyakciók keretében szervezték, a bevétel a Szabadság 89’ segélyszámlára került. Januárban Bukarestben is volt karitatív rockkoncert-sorozat București - Timișoara 22 néven. Ezen fellépett az Iris, Compact, Holograf, Pro Musica (utóbbi híres szerzeménye a Timișoara című szám, mely a forradalom utólagos rockhimnuszává vált), Abra, Cargo és Krypton együttesek. Aradon a Hobo Blues Band (egyes források szerint Bukarestben is) koncertezett, valamint Temesváron a bukaresti eseményre felbuzdulva megrendezték február 19-én a Rock pentru Revoluție című sorozatot, ahol romániai, jugoszláviai és angliai együttesek léptek fel. Magyar szempontból talán a legérdekesebb a február 24-25-i, ugyancsak a temesvári Olimpia sportcsarnokban rendezett teltházas Bikini együttes koncertsorozata, mely szintén a segélyezésről szólt, illetve az ott tapasztalt élmények hanganyagát a Temesvári vasárnap című lemez örökítette meg.
1990. március 7-től, az OGYI magyar diákjai ülősztrájkkal követelték az anyanyelvi oktatáshoz való jogaikat. Ezen mintegy 350 magyar diák vett részt. A sztrájk kiváltó oka az volt, hogy két hónapi tárgyalás után sem vették figyelembe a magyar fél követeléseit. Március 12-én a Babeș-Bolyai Tudományegyetem magyar hallgatói ülősztrájkot szerveztek, szolidaritást vállalva a marosvásárhelyi Orvosi- és Gyógyszerészeti Intézet hallgatóival.
A Babeș-Bolyai Tudományegyetemen a magyar tagozatok újjászervezése és kiépítése fokozatosan történt. Az 1990-1991-es tanévben összesen 906 magyar nemzetiségű diák volt beiratkozva, közülük pedig 486-on hallgatták a nyolc meglévő kar valamelyikén működő szakok tantárgyait részben magyar nyelven. Egyes magyar tagozatok kiépítésénél a kezdeti időszakban az új tanerő kineveléséig legtöbb esetben a hetvenes-nyolcvanas években nyugdíjazott oktatókat hívták vissza.
1990. március 11. A temesvári forradalmárok elfogadták és nyilvánosságra hozták a Temesvári Kiáltványt. Ebben határozottan kiálltak amellett, hogy a temesvári forradalomban részt vett minden társadalmi réteg, és a forradalom győzelméért életüket áldozták a románok mellett magyarok, németek és szerbek is. A különböző nemzetiségűek évszázadok óta jó békében, jó megértésben éltek együtt Temesváron. Romániában „a kommunista párt népirtásra vetemedett és ennélfogva végképp kirekesztette magát a társadalomból.” A temesvári forradalom „semmiképpen sem akart alkalmat szolgáltatni a politikai feltörekvésre egy RKP-n belüli anticeausiszta disszidens csoportnak. A temesvári hősök hiába haltak meg, mert ezek állnak az ország élén.” Javasolták, hogy a választási törvény tiltsa el a jelöltetés jogától három egymást követő ciklusban a volt kommunista aktivistákat és a volt állambiztonsági tiszteket. A volt aktivisták ne pályázhassanak Románia elnöki tisztségére. A Kiáltvány elolvasható magyar fordításban az alábbi kollázs utolsó dokumentumrészletében: http://web.adatbank.transindex.ro/pdfdok/web10_11_dokkollazs.pdf
Az „első szabad” március 15-i ünnepségek több erdélyi településen. A magyarok 1848-as szabadságharcra való békés megemlékezését több városban megzavarták a Vatra Românească tagjai. Szatmárnémetiben a Vatra tagjai a március 15-ét ünneplő magyarokra támadtak, atrocitások történtek.
