1987-től informális gyakorlattá vált, hogy a romániai rendszer elől menekülőket Magyarország nem adja ki a román hatóságoknak (jogilag csak 1989-ben szabályozták). Az 1964 és 1992 között (nem csak Magyarországra) kivándorló és menekült erdélyi magyarok számát modellezések alapján 132 ezer főre becsülik. Ezek közül 1977-1992 között kb. 109 ezer fő, 1987 után pedig újabb 85 ezer fő távozott. A kényszerű kivándorlás kérdése a romániai magyar értelmiségi köröket is aktívan foglalkoztatta, az 1987-1989 között összegyűjtött véleményeket Cseke Péter és Molnár Gusztáv adta ki. A két világháború közötti időszak hasonló problémájára utalva (Lehet-nem lehet vita), de hangsúlyosan a kivándorlásra reflektálva a volt Limes körösök, székelyföldi, bukaresti, kolozsvári és partiumi értelmiségiek a rendszerváltás előtt titokban, azt követően pedig nyíltan újraértelmezték a kérdéskört, melyet kiegészítve 1995-ben közöltek könyv formájában.