1977 júniusában küldte el tiltakozó levelét Király Károly, Kovászna megye korábbi főtitkára, melyben a pártvezetés figyelmét a romániai nemzetiségek oktatási, kulturális és politikai problémáira próbálta felhívni. Tiltakozását a „szocialista szabályok szerint” fogalmazta meg. Királyhoz hasonlóan a Ceaușescu-korszakban hasonlóan járt el Balogh Edgár, Demeter János, Takács Lajos (de mellettük előfordultak névtelenül címzett levelek is), akik elsősorban azon bukaresti román ismerőseiknek írtak tiltakozásokat, akik valamilyen fontos funkcióban voltak, vagy hatalmuk révén befolyásolhatták a diszkriminatív kisebbségpolitikát. Legtöbb esetben (külön kiemelve Király Károly leveleit) eljutottak a Szabad Európa Rádió szerkesztőségéhez is, amely által országosan ismertté váltak. Voltak, akik tiltakozói tevékenységüket a korabeli normák szerint illegálisan végezték. Jellemzően többnyire más generációhoz tartoztak, illetve új szocializációs közegük (Gaál Gábor Irodalmi Kör, Bretter György Irodalmi Kör stb.) hatása alatt nem hittek a rendszer megváltozásában. Ide sorolható többek között az Ellenpontok, a Limes Kör, Kiáltó Szó, a Kommunikációs Antropológia Munkacsoport stb. tevékenysége. Általános (nem nemzetiségi szerveződésű) megmozdulásokra viszonylag ritkán kerülhetett sor, például 1977-ben a Zsil-völgyi bányász megmozdulás, vagy az 1987-es brassói munkástüntetés, amelyeket utolsóként még tudott „kezelni” az államapparátus.