1977-ben indult a Román Tv Magyar Adásában a Kaláka műsora. Enélkül nehéz lenne bármilyen kötött dátumhoz kapcsolni a kommunizmus időszakában Erdélyben is élénken működő táncházmozgalom jelenségét. Az 1940-es évekre visszavezethető, de az 1950-es évek erdélyi magyar középiskoláiban jelen levő táncházcsoportok és kórusok, valamint az ezeket irányító kiadványaik hagyományára épülve a mozgalom mindvégig szoros kapcsolatot ápolt a Magyarországon az 1970-es években induló táncházmozgalommal. A mozgalom mindvégig a hagyományőrzés, a népi és nyelvi kultúra, a folklórkutatás és kapcsolatépítés, valamint falu-város közötti kommunikáció fontos színterévé vált. Közvetlen elindításában és kibontakozásában nagy szerepe volt Kallós Zoltánnak, aki főképp a mezőségi és a gyimesi csángó hangszeres zene gyűjtésével és népszerűsítésével teremtett hiteles alapokat, valamint Könczei Ádámnak, aki több cikkben és előadásban nem pusztán csak a mozgalom népszerűsítője, de szakmai megalapozója is volt. Országos kibontakozásához hozzájárult számos irodalmi, kulturális lap és kiadvány (Művelődés, Ifjúmunkás, Igaz Szó stb.), valamint a magyar adás említett műsorának rendszeres közvetítése. A szórványvidéken a táncházmozgalom egyes csoportjainak önkéntes vezetői a felsőbb kezdeményezésre szervezett „Megéneklünk, Románia” mozgalomhoz kapcsolták rendezvényeiket, ez átmenetileg védettséget biztosított a helyi kultúraktivistákkal szemben. A néptánc- és népzenetáborok ilyen módon többszintes kapcsolatépítő csatornákká alakultak, amit az 1980-as évek közepén történt visszaszorításukig gyakoroltak.