A júliusi tézisekben vizionált „mini-kulturális forradalom” fokozatosan éreztette hatását, s ha a kulturális életben a hetvenes évek végétől szigorúbb intézkedések és megszorítások következtek, a nyolcvanas évek elejére a gazdasági élet minden területén kiéleződtek az ellentmondások. A nemzetközi hitelek visszafizetése radikális gazdasági beavatkozást eredményezett, gyakorlatilag a legtöbb előállított nyersanyag és termék külföldre ment, miközben az import mérséklődött. Az adósságfizetés politikájának terhét a rohamosan csökkenő életszínvonal, a szolgáltatások minőségi és mennyiségi romlása közepette a lakosságnak kellett elviselnie. 1982-ben emelték az élelmiszerek árát, a reálbér ebben az időszakban 15%-kal csökkent, de a gazdasági presztízsberuházások ekkor sem álltak le, sőt a Nép Háza (a mai Parlament épülete) alapkőletétele és felépülése csak ezt követően történt. Annak ellenére, hogy a rendszerváltásig a városi lakosság jelentősen megnövekedett (az ország összlakosságának felét jelentette), a modernizáció számos paradox-elemet eredményezett: az európai országokkal egyforma szinten állt az egy főre jutó élelmiszertermelés, de a lakosság táplálkozása gyenge volt és jegyre kapta az alapvető élelmiszereket. Az országban működő autógyár főleg hazai piacra termelt, de korlátozták a személygépkocsik és az üzemanyag használatát. Hatalmas, városi lakótelepek épültek összekomfortos lakásokkal, de gyakran megvonták a vízellátást és a fűtést. Ugyanakkor a Securitate egyre nyíltabban lépett fel az ellenzéki, vagy annak gondolt csoportosulások ellen. A román társadalom mozgósítását a reformok és gazdasági jólét hiányában a nemzeti érzés propagálásával próbálták elérni. Ehhez a történelem, mint propagandaeszköz kiváló alapul szolgált, ahol a kontinuitás-elmélet, a középkori-koraújkori román fejedelemségek, azok törökökkel, magyarokkal vagy lengyelekkel szembeni harcai voltak hivatottak a rendszer politikai ideológiájának történetiséget biztosítani. Mindeközben a Magyarországon megjelenő háromkötetes Erdély története c. munkát hisztérikus körülmények között, nem kevés diplomáciai feszültséget okozva bélyegezte meg a romániai pártvezetés. A nyolcvanas évek végén a diktátor házaspár gyakorlatilag elveszítette realitás-érzékét. A Szovjetunió gorbacsovi reformjait, illetve a környező szocialista országok rendszerváltásait mereven elutasító pártvezetés 1989. decemberéig úgy tudta megőrizni hatalmi pozícióit, hogy szinte kizárólag a titkosszolgálatok megfélemlítését vette igénybe.
kis golyhó voltam, úgy 5-6 éves forma, talán ’79-ben lehetett, amikor „CSócseszku”1 szülevárosomba látogatott először. Város fel volt bolydulva, a látogatás útvonalát, nagy erőkkel kicsinosították, (festés, mázolás, útburkolat javítás, padok cseréje, fűkaszálás, bokormetszés, stb). Aznap nem kellet óvodába mennem. Felnőtteknek, iskolásoknak a látogatás útvonalán kijelölt helyekre, kaptak lehetőséget, megpillantani a Csócseszkut. Én kimaradtam, az egészből. Szüleim, Nagymamámra bíztak a felügyeletemet, nála a virágos udvaron ütöttem el az időt, nagy szomorúságban, hogy nem mehettem el megnézni a felvonulást. Egyszer csak arra repült egy helikopter, egyből tudtam, hogy ott van benne Csócseszku bácsi. Szinte látni véltem, hogy leinteget nekem, rohantam az élményt megosztani Nagyanyámmal. Meséltem neki hogy most repült el itt felettünk és biztos lenézet és látott engem. Mamát nem izgatta fel nagyon az örömhír, megnyugtatott, hogy biztosan úgy van, ahogy meséltem és teregette tovább a mosott ruhákat. Én most már az élménytől megrészegülten, boldogan irtottam tovább a bodobácsokat. Később a városközpont felől biciklivel, megérkezett Nagyapám, mesélte, hogy nagy a tömeg, Ő nem látta Csócseszkut amikor megérkezett és nem várta, meg hogy visszafele menjen (Váradra), de a dolgozóknak meg kell várniuk amíg, elmegy, csak utána mehetnek haza (vagy vissza a munkába). Idővel megérkezett a család többi tagja is, voltak, akik látták és voltak, akik csak az autóját látták elsuhanni. Én mindenkinek meséltem, hogy láttam, itt repült a fejünk felett, biztos ott volt, a helikopteren volt. Kevés szerencsések közzé repített a gyermeki fantázia, én is láttam, legalábbis így éreztem. Sok év eltel a „csodálatos” látogatás után, időközben megtanultuk, hogy amit a házon belül egymás közt bizalmasan, azt máshol, másoknak nem mondjuk, nem mondhatjuk el. A falnak is füle van, mindenhol besúgok, önkéntes feljelentők hadának hálójába gabalyodhatunk. Gyermeki lelkesedés elsuhant, időközben már tudtuk kit is „tisztelhetünk” Csauban2. Kinek köszönhetjük, hogy naponta állhatunk 2-3-5 órát sorba, az üres boltok előtt élelemért, gáz palackért, az irigyelt autó tulajdonosok 2-3 napig üzemanyagért. Miközben a propaganda szerint (plakát, TV, újság), szárnyalt a gazdaság, épült - szépült az ország, csak az a fránya ellenséges (imperialista) nyugat ne lenne, mert azok fegyverrel akarnak ránk törni, - ezért tessék ébernek lenni, készülni a honvédésre. 1987 juniusában ismét ellátogatót a „hőn szeretet vezér” Szalontára, ekkor már nem voltunk rá kíváncsiak. Várható látogatás útvonalán, a szokásos ránc felvárások (festés, mázolás, padok cseréje, fűkaszálás, bokormetszés, stb.), ”önkéntes alapon, felajánlva, dalolva”, ismételten elkészült. Évek hossza sora óta elmaradó útjavítást, most napok alatt nagy mennyiségben (vacak minőségben) össze lett csapva, pótlásra került. Kihajtották a „népet” a Csócseszku fogadására, olyan távolságra állhatunk tőle, hogy hallhassa az „ünneplő” tömeget, de meg véletlenül se keljen közelükbe lenni (még véletlenül rá köhögött volna valaki, valami korságot). Kijelölt helyekre kellet állni, felszereltek bennünket zászlókkal (nemzeti és PCR-s3) és jelszavakkal, amivel dicsőíteni kellet a népvezért. Voltak a szokásos (Ceaușescu Romania, Ceaușescu Béke, Ceaușescu és a gyerekek, stsb. ) és egy az alkalomhoz illő „Ceauşescu in Bihor, bucuria tuturor!”4 Most tényleg helikopteren jött, (Sajnos, nem zuhant le.) leszállt, gyorson parolázott a helyi „moslék pusztítókkal”. Megtekintet valami „hurrá, de jó itt, de szép minden” kialítást, ez volt hivatva bemutatni a helyi munkás-paraszt osztály által elért eredményeket, azután el is repült. „Ünneplő tömeg”, öt órás étlen-szomjan várakozás után, hanyatt-homlok (eldobálva zászlókat) végre haza mehetett. Haza fele bandukolva eszembe jutott, hogy kis golyhóként hogy vágytam, hogy láthassam ezt a szarkupacot, a „Kárpátok géniuszát”, az „Epoca de Aur”5 megteremtőjét. Több mint két évnek kellet eltennie, hogy 1989 decemberében, saját fajtája (a másold vonalas kollaboránsok) ripsz-ropsz elítéljék, és a falhoz állítsák a feleségével együtt. 1;2; - Nicolae Ceaușescu, román kommunista politikus, a Román Kommunista Párt, Románia vezetője, diktátora. 3 - Partidul Comunist Român – Román Komunista Párt 4 - mindenünk boldogsága, Csauseszku Biharban! 5 - aranykorszak 1979 szeptember.17 Vizita la CAP Salonta – látogatás a Szalontai TSZ-ben [fotó forrása: http://www.oradeamea.com/conducatori-in-comunismvizitele-de-lucru-ale-lui-nicolae-ceausescu-la-oradea/ ]
