A csíkszeredai Traktorgyár dolgozói reggel megtagadták a munka felvételét mindaddig, amíg Ceaușescu képe „lóg a falon”.

Délben a város főterén Ferenczes István gyertyát gyújtott a temesvári áldozatok emlékére. A gyülekező tömeg kérésére többször is elszavalta A diktatúra közhelyei című versét, amit nem sokkal korábban írt és a város lakossága körében kéziratos formában terjedt.

A Ceauşescu-házaspár elmenekülésének hírére diákok, tizenéves fiatalok a könyváruházból kihordták a propagandaanyagot tűzgyújtónak. A csíkszeredai politikai-adminisztratív székház alkalmazottai a hír hallatára tömegesen eltávoztak munkahelyükről. A védtelenül maradt székházba több hullámba jutott be a tömeg, több irodában törés-zúzás jelezte a látogatás nyomait. 

Tízezres, felszabadult tömeg gyűlt össze az utcákon, a tereken a szabadságot és a győzedelmes népet éltetve. Időközben a megyei politikai-adminisztratív székházban megkezdődött a hatalmi harc. Mindenki beszélni akart a székház erkélyéről a téren összegyűltekhez. Az összegyűlt tömeghez Pataki Imre, Papp Kincses Emese, Ferenczes István, Csutak István szóltak.

Délután 5 órakor megalakult a 11 tagú Hargita Megye Demokratikus (Ideiglenes) Bizottsága, a későbbi Nemzeti Megmentési Front Megyei Tanácsa, amelynek elnökévé Pataki Imrét választották. A város minden bejáratánál estére blokádokat emeltek, hogy megfékezzék a pánikhangulatot. Közben rendszámtábla nélküli autókkal menekültek el a városi és megyei volt pártvezetők.